<< vissza a mesterekhez

Magamról:

Első találkozásom a harcművészetekkel a '80-as évekre tehető. Akkor a középiskolai barátaimmal az olyan kávézókat kerestük, ahol akkor még csak a VHS másolatokon terjedő kung-fu és egyéb keleti akciófilmeket vetítették. Osztálytársaim már akkor beszéltek egy rejtélyes harcművészetről, amit aikido-nak neveztek. Semmit sem tudtunk róla csak azt, hogy az ellenfeleket játszi könnyedséggel szórja szét az arra szakavatott. Ezután útjaink szétváltak és jó időre feledésbe is merült az egész dolog. 

Egyetemi tanulmányaim alatt a testnevelés órákon 1.5 évig a cselgáncs alapjaival ismerkedtem majd ennek végeztével és pótlására 1-1.5 évet jártam egy kung-fu dojo-ba. Miután a vezető mester külföldre távozott én is elhagytam az edzéseket. Pár évre megint csak a foci maradt, mint mozgás. Egyetem után következtek a szürke dolgos hétköznapok és nagyon ki voltam éhezve valamilyen rendszeres testmozgásra. Mivel még mindig az egyetemi kollégium lakója voltam, mint nevelőtanár ezért aktívan részt is vettem a helyi eseményekben. Így láttam meg egy nap egy plakátot miszerint abban az évben is indul új Aikido csoport a Műszaki Egyetemen, Makó Ferenc akkor 1. danos mester vezetésével. Megragadtam 5-6 barátomat és lementünk. Pár évig ebből a kis baráti társaságból többen is jártunk, de végül egyedül maradtam. Közben viszont új barátokra tettem szert és nagyon megszerettem ezt a harcművészetet. Időközben Makó Feri mellé Vass Zoltán is bekapcsolódott az edzések vezetésébe, így neki is sokat köszönhetek. A szervezet szétválásával ő másik szövetséghez került, de a barátság megmaradt. 1995-re a 3.kyu fokozatig jutottam, amikor pár év szünet következett mivel elragadott a munka.

2000-ben tértem vissza a tatmira és ott folytattam, ahol annak idején abbahagytam. Ekkor már egykori velem együtt kezdő aikido-s barátom, Rékai Gábor vette át Makó Ferenctől a BME Tamura Dojo vezetését, aki ekkora már 2. dan fokozattal rendelkezett. A következő években rendre sikeres vizsgákat tettem a soron következő kyu fokozatokra. 2003-ban az ausztriai Graz-ban Tamura Nobuyoshi 8. dan-os shihan előtt sikeresen vizsgáztam le 1. dan fokozatra több barátommal együtt.

Ezt követte Budapesten, 2005-ben egy sikeres vizsga 2. dan fokozatra szintén japán mesterünk, Tamura sensei előtt. 2009-ben Bécsben azután megszereztem jelenlegi fokozatomat a 3. dant, szintén Tamura sensei előtt.

Tamura sensei egyike volt azon kevés élő japán mesternek, akik még közvetlenül tanulhattak és látták az alapító Ueshiba O-senseit. Az alapító kedvenc uke-jaként tartották számon őt szerte a világban. 1-2 évente abban a megtiszteltetésben részesülhettünk, hogy Tamura sensei személyes hétvégi kurzusain vehettünk részt vagy Budapesten vagy a szomszédos Ausztriában. Sajnos 2010. nyarán ő is eltávozott körünkből hatalmas űrt hagyva hátra maga után. Mi, közvetlen tanítványai vagyunk a felelősek azért, hogy az utánunk következő generációk számára megmutassuk azt az utat, amelyen minket Tamura sensei oly sok türelemmel, kedvességgel és humorral fűszerezve évekig szinte a kezünket fogva vezetett.

2004-2005-ben belekóstoltam Demény Ferenc mester ( 3.dan Taek-won-do, 1.dan Iaido, 1.dan Jodo és Battodo ) irányítása alatt a Iaido, Jodo és Battodo alapjaiba. Sajnos egyéb körülmények miatt ezek az edzések elmaradtak így ezek a tanulmányaim egyelőre szünetelnek. Remélem a közeljövőben sikerül ismét ezen a téren is folytatnom az edzéseket.

Jelenleg a Harmónia Budo Sport Egyesület haladó edzéseire járok, ahol Molnár János 5. danos Aikido mester vezetésével a dojo vezetők és haladó aikido-kák kapnak mélyebb betekintést az univerzum harmóniájába.

Székely Viktor 3. dan Aikikai

2011. Május